Ezt a forum-hozzaszolast talaltam a Ghana elleni vereseget kovetoen. Mindenki eldontheti, hogy vajon hianyzik-e a magyar embereknek a hazai foci sikeressege:

"Kury: Sziasztok! Nem értek a focihoz, csak szeretem, de nagyon. '71-ben születtem. 1986-ig, gyerekként jó volt szurkolni a Válogatottnak, mindig nagy esemény volt egy-egy közvetített meccs, a három VB amin akkor még ott voltunk... Aztán akkor, 15 évesen eltemettünk egy nemzeti színű labdát. Teljesen elfordultunk én, a barátaim, talán még a korosztályom is, az egymásra mutogatós-filléreket kergetős-széthúzós-köpködős magyar focinak nevezett folytatásos tragikomédia műfajú szappanoperától. Szánalmas, nevetséges, levegőbebeszélős népbutítás volt az egész... Eddig! Viszont az elmúlt hetekben történt valami. Jött egy kis brigád ásókkal, talán csákányokkal is, és elkezdték keresgélni azt az elásott labdát! És az, hogy a generációnk visszaszivárog a tévék elé, hogy leülünk a gyerekeinkkel, vagy a haverokkal, ha kell még az internet elé is - ahol nincs kábel tévé - és megnézzük az U20-as meccseket, üvöltözünk és óbégatunk, telefonálgatunk a góloknál, könnyezünk és beceneveket találunk ki a játékosoknak... és tiszta szívvel szurkolunk újra! Az azt jelenti, hogy ezek a srácok megtalálták a labdánkat! Érdemes őket nézni! Értük kimegyünk majd újra a meccsekre, most már a családunkkal és néha ki is kaphatnak majd. Semmi gond. Mert végre visszaadtak nekünk valamit! Mert nem azért kapnak ki, mert mindig, minden tétmeccsen kikapnak, hanem azért, mert néha veszteni is kell. Ilyen játék a foci. Borzasztóan büszke vagyok rájuk! Reményt adtak, hogyha teret engednek nekik és ha vannak még akkor a többieknek is, akkor bizony megtelnek majd újra a stadionok lelátói és újra lesz itthon igazi foci! Mert mi a FOCI-t szeretjük! Hajrá Magyarok!"

No comment!